Marosvásárhely egy, a magyar egyetemisták körében közkedvelt kávézójában beszélgettünk Sütő Ágota PR felelőssel, valamint Angi Balázs szoftverfejlesztő informatikussal. Mindketten a Sapientia egyetem marosvásárhelyi karán végezték tanulmányaikat és ma már szakmájukban elhelyezkedett fiatalok.

Mit gondoltok, mennyiben befolyásolta sorsotok alakulását az egyetem?

Balázs: (Mosolyog) Teljes mértékben. Elsősorban az egyetemnek köszönhetően ismertük meg egymást, másodsorban pedig örülök annak, hogy a 4 év alatt több olyan tanárunk is volt, akik azt a bizonyos tantárgyat, amit tanítottak meg is tudták szerettetni, ezáltal pedig az ember magától is foglalkozott a dologgal, kutatott, tanult és fejlesztette magát. Nem beszélve azokról a rendszeresen megszervezett versenyekről, amelyeket szintén a tanárok szerveztek és játékosságot is tudtak csempészni a tanulásba. Talán ennek is köszönhető, hogy akármilyen tesztet adhattak a cégek, ahova többedmagunkkal jelentkeztünk, játszi könnyedséggel teljesítettük.

Te ha jól tudom a munkád miatt megjártad Budapestet is?

Balázs: Igen. Voltam ott nyolc teljes napot. Onnan Németországba akartak küldeni 3 év továbbképzésre. Nem vállaltam. Egyrészt nem akartam távol lenni Ágótól, másrészt pedig úgy gondolom, hogy azzal a tudással, amit megszereztem, itthon is érvényesülök.

Hogyan emlékeztek vissza az egyetemre?

Örömmel. Szakmai szempontból is sokat köszönhetünk azoknak az éveknek, természetesen ez hozzáállás kérdése is. Ha az ember olyan szakot választ, ami érdekli is az már egy pozitív lépés, de még ez sem igazán elég.

Mit gondoltok, szakmailag mennyire elég a helytálláshoz az egyetemen szerzett tudásanyag?

Ágó: Önmagában nem elég. Az extratevékenységek járulnak jelentősen hozzá az ember fejlődéséhez. Azt gondolom, hogy ez az egyetemi oktatásra úgy általánosságban érvényes. Két egyetemen végeztem tanulmányaimat. Egyiket román nyelven. Azt is mondhatom, hogy van összehasonlítási alapom és tudom, hogy amit a Sapientián kaptam bőségesebb ugyan, de a kötelező módon elsajátítandó tudás a mindennapi versenyben nem elegendő. Annak örülök, hogy az ilyen plusz tevékenységekhez szintén adva volt a lehetőség az egyetemen, lehetett az Tudományos Diákköri Konferenciának, Ballagási rendezvénynek, Gólyabálnak a szervezése, szakmai kutatásban való részvétel vagy magyarországi részképzésen való részvétel. Diákként az ember bármiben részt vesz, tanul belőle. Ugyanakkor meg az sem elhanyagolható szempont, hogy anyanyelven tanulni szintén új lehetőségeket biztosít. Három év román nyelvű egyetem után még mindig magyarul gondolkodom, ami például a szakszövegek, a terminológia megértésében nehezíti meg az ember dolgát. A magyar nyelv sokkal árnyaltabb, jóval több lehetőséget biztosít akár az angol szakszövegek fordítására, akár fogalmak megértésére.

Angi Balázs – szoftverfejlesztő informatikus

Sütő Ágota – pr felelős

Mikor és milyen szakon végeztetek?

Balázs: Pfúú...kis gondolkodás után... 2005-ben informatika szakon.

Rövid csipkelődés után, amikor is kiderül, hogy valóban 2005-ben ballagott el Ágó is válaszol...

Ágó: Én tavaly 2007-ben végeztem, kommunikáció és közkapcsolatok szakon.

És mikor sikerült a szakmában elhelyezkedni?

Ágó: Júliusban már dolgoztam. Még csak nem is végeztem, hiszen az államvizsga még váratott magára, de jelentkeztem állásinterjúra az egyik marosvásárhelyi építkezési céghez és... felvettek.

Balázs: Negyedéves informatikus hallgatóként 2005. áprilisában már dolgoztam annál a szoftverfejlesztő cégnél, ahol most is vagyok.

Balázs: Egyetértek Ágóval. A legnagyobb élmény, ami az egyetemen megadatott, hogy diáktársaim bizalmából elnöke lehettem a Hallgatói Önkormányzatnak, részt vehettem a Kari Tanács vagy a Szenátusi üléseken. Úgy éreztük és úgy is van ez ma is, a diákság szervesen hozzájárult az egyetem alakításához, formálásához vagy építéséhez. De ugyanúgy nagy élmény volt Gólyabált, TDK-t szervezni, vagy az egyetemi kosárlabdacsapatban képviselni versenyeken az egyetem színeit.

Mit tennétek másképpen, ha most lennétek érettségiző diákok?

Ágó: Nem kezdenék el egyszerre két egyetemet.

Balázs: (Mosoly) Egyből a Sapientiára jönnék.

Jönnél?

Balázs: Ja, igen. Mennék. De gondolatban is nehéz elszakadni. Főleg ha az embernek barátai vannak ott, gyakran ellátogat még oda, és részt vesz a rendezvényeken.

Mit csinálnátok másként egyetemistaként?

Balázs: Több kutatómunkát kezdeményeznék, mert a lehetőségek adva vannak.

Ágó: Több mindent szerveznék. (Nevetve) És meghosszabbítanám az egyetemi képzés idejét 4 évről tíz évre.

Mit tanácsolnátok egy, a Sapientiára jelentkező diáknak?

Ágó: Vegyen részt mindenben, sőt legyen kezdeményező. Hozza ki a legtöbbet abból a három vagy négy évből. Gyorsan elrepülnek ezek az évek, éppen ezért úgy tanulás, mint a diákélet szempontjából ki kell aknázni a lehetőségeket. És ezek egyikéből sincs hiány. Tényleg Balázs... volt olyan, amit mi nem csináltunk?

Balázs: Lehet, hogy volt. De ha visszaemlékszem... olyan volt, mint a filmekben.